Mit nevez jeles napnak a néprajz
A Magyar Néprajz hetedik kötete, amely a jeles napokat naptári rendben tárgyalja, nem misztikus, hanem nagyon józan meghatározást ad. A fejezet bevezetője így határolja körül a tárgyát: „Az évnek azokat a napjait vesszük számba, melyek országosan vagy a magyar nyelvterület egyes részein az utóbbi másfél évszázadban valamilyen szempontból jelentősek voltak.” Két dolog van ebben a mondatban, amit érdemes észrevenni. Az egyik, hogy a jeles nap nem feltétlenül országos: lehet, hogy csak egy tájegységé. A másik, hogy az időhatár kimondott — másfél évszázad, nem „ősidők óta”.
A Magyar Néprajzi Lexikon a naptári ünnepek szócikkében ugyanezt tágabban fogalmazza: a naptári ünnep lehet egyházi, nemzeti, nemzetközi, közigazgatási, társadalmi, sőt csak egy kisebb közösség által megtartott. A magyar parasztság naptári ünnepei — a jeles napok — ebből „különböző történeti korokban kialakult ünnepsorozatot” alkotnak. Egyetlen naptári nap tehát nem egy dolog, hanem egymásra rakódott rétegek sora.
Miért kettőződnek a szokások
Két szerkezeti oka van annak, hogy ugyanaz a cselekvés két különböző napon is felbukkan.
Az első: a polgári év és az egyházi év nem egyszerre kezdődik. A polgári év január 1-jén, az egyházi advent első vasárnapján — a Magyar Néprajz ezért írja, hogy „a szokások és hiedelmek megkettőződését tapasztaljuk, például évkezdő szokásokat találunk karácsonykor és újévkor is”.
A második: a naptárreform. A Gergely-féle reformot XIII. Gergely 1582. február 24-i rendelete írta elő, és a Magyar Csillagászati Egyesület naptártörténeti összefoglalója szerint hazánk 1587-ben vette át. A Magyar Néprajz ugyanezt az 1587-es évszámot adja; a Magyar Néprajzi Lexikon viszont úgy fogalmaz, hogy „a Gergely-féle naptári reformot hazánkban az 1588. évi országgyűlés tette kötelezővé”. A két állítás nem zárja ki egymást — átvétel és kötelezővé tétel nem ugyanaz —, de két különböző évszám két néprajzi alapműben, és ezt nem érdemes elsimítani.
Kötött nap és mozgó nap
A jeles napok egyik része mindig ugyanarra a naptári napra esik. A másik része a Holdhoz igazodik. A Magyar Néprajzi Lexikon pontos képletet ad: húsvét „mindig a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap”, így március 22. és április 25. között bármelyik vasárnapra eshet, és ehhez igazodik a farsang, a böjt és a pünkösd ideje is.
Ennek gyakorlati következménye van. Ha egy szokás mozgó ünnephez kötődik, akkor a hozzá fűződő időjárási megfigyelés nem lehet évről évre ugyanarra a naptári napra vonatkozó megfigyelés — hiszen a nap maga vándorol. Ha viszont kötött naphoz kötődik, akkor az évszakhoz való viszonya stabil.
A négy réteg
1. Az egyházi ünnep. A legalsó rögzített réteg: egy szent emléknapja vagy Jézus életének egy ünnepe. A Néprajzi Lexikon szerint a keresztény ünnepek maguk is részben régebbi, az időjárás és a vegetáció változásához, illetve a mezőgazdasági munkafázisokhoz kötődő ünnepekből nőttek ki, és „a keresztény egyházak tudatosan alakítottak át régebbi népszerű ünnepeket keresztény ünnepekké”.
2. A gazdasági határnap. Egy naptári nap gyakran egyszerűen dátum: eddig, ettől, ekkor. A Magyar Néprajz megjegyzi, hogy „bizonyos munkavégző ünnepek is (pl. aratás, szüret) tájanként más-más jeles napokhoz kapcsolódtak” — vagyis ugyanaz a munka más tájon más naphoz kötődik. Tiszta példa Tamás napja, december 21.: „többnyire azonban arról nevezetes, hogy ilyenkor ölik a disznót”.
3. Az időjárási regula. Ez a réteg okozza a legtöbb félreértést, mert a legrégebbinek látszik, és jellemzően a legfiatalabb. A Magyar Néprajzi Lexikon a kalendáriumi rigmusok szócikkében kimondja: „Számos magyar népi szólásszerű időjárási megfigyelés is ezekre a kalendáriumi rigmusokra vezethető vissza.” És példákat is ad: „Mátyás, ha jeget nem talál, csinál”; „Ha megcsordul Vince, teli lesz a pince”; „Ha Pál fordul köddel, ember pusztul döggel”. Mellé teszi az 1612-es kassai kalendárium januári és februári rigmusát, amely ugyanezt mondja versben. A műfaj forrása a lexikon szerint valószínűleg Filocalus 4. századi latin verse, és a tanácsok „lényegében azonosak Európa számos népénél”.
A Magyar Néprajz ugyanezt a hatásirányt írja le: „A paraszti hiedelmekre, elsősorban az időjárásjósló, varázsló eljárásokra a kalendáriumok gyakoroltak máig érezhető hatást. Évszázadokon át a paraszti háztartások gyakran egyetlen olvasmánya a kalendárium volt.”
4. A néphit és a szokás. A legfelső réteg, és gyakran a legkevésbé kötődik az ünnephez, amelyen ül. A Néprajzi Lexikon a lehető legnyíltabban fogalmaz: „a magyar Luca napja szokások jó részének semmi köze a r. k. Lucia-kultuszhoz”. A szent adja a dátumot; a szokás máshonnan jön.
Öt kérdés, amivel egy mondás rétege meghatározható
Ez a rész szerkesztői eljárás, nem néprajzi tétel — de a fenti forrásokból következik, és ellenőrizhető lépésekből áll.
- Kötött vagy mozgó napról szól? Ha mozgóról (húsvét, farsang, pünkösd), akkor nem lehet naptári napra rögzített időjárási megfigyelés.
- Van-e mögötte szent vagy egyházi ünnep? Ha igen, a dátum egyházi eredetű — ettől a szokás még lehet független tőle.
- Rímel-e, és két–négy soros-e? A kalendáriumi rigmus formája jellegzetes. Ha a mondás disztichonszerű vagy párrímes, jó eséllyel nyomtatott naptárból származik, nem szájhagyományból.
- Van-e európai párja? Ha ugyanaz a szabály német, cseh vagy olasz naptárban is szerepel, akkor nemzetközi kalendáriumi anyag, nem helyi megfigyelés.
- Mire vonatkozik a cselekvés? Ha munkatilalom, termékenységvarázslás vagy gonoszelhárítás, akkor néphit; ha határnap, akkor gazdasági.
Amit a forrás nem mond meg
A Magyar Néprajz egy mondata mindent behatárol, amit a jeles napok koráról állítani lehet: „adataink java része az elmúlt száz-százötven esztendőből való”. Ez nem azt jelenti, hogy a szokások fiatalok. Azt jelenti, hogy a gyűjtés fiatal, és ezért egy szokás koráról a néprajzi anyag önmagában általában nem dönt. Amikor egy szöveg — a miénk is — azt írja, hogy „a hagyomány szerint”, az pontosan ennyit állít: hogy a hagyomány így tartja számon, és hogy ezt egy megnevezhető forrás rögzíti.
Innen érdemes továbbmenni
A négy réteg egyszerre és jól láthatóan együtt van december közepén. Hogy pontosan hogyan, azt a Luca napjától karácsonyig című írásunk mutatja meg, ott azt is megnevezve, hol mond ellent egymásnak két néprajzi forrás.
