Két lista, amit könnyű összekeverni
Magyarországon két különböző dolog van, és mindkettőt „névlistának” szokás hívni. Az egyik az utónévjegyzék: azoknak a keresztneveknek a hivatalos jegyzéke, amelyeket egy újszülöttnek anyakönyvezni lehet. Ezt jogszabály állapítja meg. A másik a névnaptár: az a naptári kiosztás, amely megmondja, hogy egy név melyik naphoz tartozik. Ezt semmilyen jogszabály nem állapítja meg.
A különbség ellenőrizhető. Az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény 44. § (4a) bekezdése kimondja: „A magyar utónévjegyzéket a kultúráért felelős miniszter rendeletben állapítja meg.” Ugyanennek a törvénynek a teljes szövegében a névnap szó egyetlen egyszer sem fordul elő. Az állam tehát arról dönt, milyen nevet lehet adni — arról nem, hogy annak a névnek mikor van a napja.
Ki dönt az adható nevekről
A jelenleg hatályos jegyzéket a 10/2025. (IX. 3.) KIM rendelet tette közzé a Magyar Közlöny 101. számában, 2025. szeptember 3-án. Ugyanezt a listát az ELTE Nyelvtudományi Kutatóközpont a saját honlapján is közzéteszi, PDF- és szöveges formában.
Ha valaki olyan nevet szeretne bejegyeztetni, amely nincs a jegyzéken, az eljárás négy szereplős, és mindegyik szereplő mást csinál:
- A kérelem a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztériumhoz megy, formanyomtatványon.
- A minisztérium továbbítja a Nyelvtudományi Kutatóközpont Névbizottságának, amely harminc napon belül szakvéleményt készít: „javasolja vagy nem javasolja a név anyakönyvezését, illetve a névlistára való felvételét”.
- A szakvélemény a kérelemmel együtt a kultúráért felelős tárcához kerül.
- A felvételről a miniszter dönt, egy általa működtetett szakértői bizottság közreműködésével.
A Névbizottság tehát véleményez, nem dönt. A törvény azt is felsorolja, milyen elvek szerint: a nevet a köznyelvi kiejtésének megfelelően, a magyar helyesírás szabályai szerint kell szerepeltetni; „ősi magyarnak tartott” név csak akkor kerülhet fel, ha hiteles, írott forrásokból tudományosan bizonyítható, hogy a középkorban személynévként használták; írói fantázianév csak elismert, széles körben ismert alkotásból; és kizárólag olyan név szerepelhet, amely nem hátrányos a viselőjére.
Egy apró, de jellemző következetlenség: a törvény szövege még HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpontot ír, miközben az intézet a saját oldalain már ELTE Nyelvtudományi Kutatóközpontként nevezi meg magát. Ugyanaz a testület, két különböző fenntartói név, két különböző helyen rögzítve.
Honnan jön akkor a névnap
A névnap nem közigazgatási, hanem egyházi eredetű dátum. A megkeresztelt egy szent nevét kapta, akinek az egyházi naptár egy napot rendelt, és a viselő ezen a napon emlékezett meg a védőszentjéről. Maga a névnap szó fiatal: a nyelvújítás korában született, korábban szente napja volt a neve — ezt Bogdán István történeti összefoglalója rögzíti, a legkorábbi ismert magyar névnapi köszöntéssel együtt, amely Kanizsai Orsolya 1542. december 19-i levele Nádasdy Tamáshoz.
Ami ezt a naptárt tömegesen terjesztette, az a nyomtatott kalendárium volt. Az első magyar nyelvű naptárt Székely István készítette és nyomatta 1538-ban, Krakkóban; a rendszeres magyar kalendárium-nyomtatás a 16. század végén indult meg, és a 17. századból már mintegy százötven nyomtatott kalendáriumot ismerünk. Hogy mit néztek meg bennük, arról Veszelszki Antal 1789-es Százesztendős Kalendárioma tudósít: „Hármot néznek meg legtöbbször a Kalendariomban: A Fársángot, az Ünnep-napokat és a névnapokat.”
Miért van ugyanaz a név több napon
Erre a Magyar Néprajzi Lexikon ad pontos választ, és a válasz nem hiba, hanem felekezeti különbség. A névnapozás szócikk szerint „ugyanazt a névnapot a két felekezet más-más napon tartja”, és négy konkrét példát is hoz:
| Név | Egyik nap | Másik nap |
| --- | --- | --- |
| János | június 24. | december 27. |
| Ferenc | december 3. | október 4. |
| Pál | június 29. | január 25. |
| Zsuzsanna | augusztus 11. | február 19. |
A lexikon hozzáteszi: „Ugyanezek az eltérések táji különbségként is jelentkezhetnek.” Vagyis a kérdésre, hogy „mikor van János névnapja”, nem egy dátum a helyes válasz, hanem kettő, és hogy melyik az olvasóé, azt a felekezeti és a helyi hagyomány dönti el, nem egy hivatal.
A második ok újabb keletű. A törvény kifejezetten megengedi irodalmi eredetű, kitalált nevek felvételét a jegyzékbe. Ezt úgy szokás olvasni, hogy egy ilyen névhez nem tartozik szentkultusz, tehát nem tartozik hozzá „saját” naptári nap sem: amit egy névnaptárban mégis kap, az a naptárkészítő szerkesztői kiosztása. Ettől még használható dátum — csak nem ugyanolyan eredetű, mint Jánosé.
Miért változik a lista
Mert felülvizsgálják. A törvény szerint a kultúráért felelős miniszter felel az utónévjegyzék időszakos felülvizsgálatáért, és a Nyelvtudományi Kutatóközpont maga jegyzi meg, hogy „a névlista megjelenésének időpontjairól nincs iránymutatás”. A változás mindkét irányban működik: az intézet 2009 óta havonta frissülő jegyzéket tesz közzé, jellemzően havi tíz–húsz új utónévvel, és a 4500 körüli adható név mellett az Utónévkereső azokat is tartalmazza, amelyek a 2025. évi LXV. törvény hatálybalépésével kikerültek a jegyzékből — ezeknél ezt a tényt jelöli.
Ebből következik egy gyakorlati szabály, amit érdemes komolyan venni: bármelyik névlista, ezé az oldalé is, egy adott állapotot rögzít. Az adható nevek kérdésében a hatályos KIM rendelet és az intézet frissülő jegyzéke a mérvadó, nem egy másodközlés.
Mit lehet ebből tudni
Hogy melyik név adható, arról miniszteri rendelet dönt, szakvélemény alapján. Hogy melyik nap kihez tartozik, arról a szentek naptára, a felekezeti gyakorlat és a nyomtatott kalendáriumok négyszáz éves hagyománya dönt — és a kettő nem ugyanaz az intézmény, nem ugyanaz az eljárás, és nem is ugyanolyan biztos.
Innen érdemes továbbmenni
A névnapok mögötti naptár nem csak nevekből áll: ugyanezek a napok gazdasági határnapok, időjárási regulák és népszokások hordozói is. Hogy ezek a rétegek hogyan különíthetők el egymástól, arról a Mi az a jeles nap, és hány réteg van egy naptári napban című írásunk szól.
