István névnapja augusztus 20-án és december 26-án is ott áll a naptárban, és a két dátum két különböző emberhez tartozik: az egyik Szent István király, a másik István diakónus, az első keresztény vértanú. A magyar névnap nem a névnek, hanem egy szentnek a napja, és ahány szent viselte ugyanazt a nevet, annyi dátum jöhet szóba. Ehhez jön még a naptárreform, a felekezeti különbség és az a sok név, amelyhez egyáltalán nem tartozik szent. Ez a cikk a hagyomány és az egyháztörténet regiszterében marad, a forrásokat a konkrét állítás mellett nevezi meg, és a végén elkülönítve jelzi, mit szokás ebből a névnap megválasztására olvasni.
Egy név, több szent
A legtöbb névnap mögött egy szent ünnepe áll. A Magyar Katolikus Lexikon „János” címszava alatt több tucat szentet és boldogot sorol fel Keresztelő Szent Jánostól Nepomuki Szent Jánosig, mindegyiket saját ünnepnappal. A két legismertebb maga is két-két napot kapott. Keresztelő Szent Jánosnak a lexikon szerint az egyház a vértanúsága napját, augusztus 29-ét és a földi születése napját, június 24-ét is megünnepli, ami Szűz Márián kívül csak őt illeti meg. János apostol és evangélista ünnepe december 27.
Istvánnál ugyanez a helyzet. A lexikon szerint Szent István király ünnepe Magyarországon augusztus 20., ami nem a halála napja, hanem ereklyéi felemelésének, vagyis szentté avatásának napja 1083-ban. István diakónus, az első vértanú ünnepe december 26., „szokottabb nevén karácsony másnapja”. Szent László királynál is az ereklyék kiemelésének napja lett az ünnep: a lexikon szerint június 27.
A minta tehát az, hogy egy gyakori, régi névnek a naptárban több szentje és így több napja van, és ezek között a helyi tisztelet emeli ki a fontosabbat. Egy magyar István számára augusztus 20. ráadásul nemzeti ünnep is.
Egy szent, több dátum
Nemcsak a szentek száma, hanem a naptár változása is újabb dátumot szül. A Magyar Katolikus Lexikon szerint Szent István király tiszteletét XI. Ince pápa 1683-ban az egész egyházra kiterjesztette, de mivel augusztus 20. a világegyházban Szent Bernát ünnepe lett, 1687-ben szeptember 2-ra, 1969-ben augusztus 16-ra helyezték át. Magyarországon közben megmaradt augusztus 20.
A legismertebb eset Tamás apostolé. A Catholic Culture liturgikus naptára szerint az 1969-es általános római naptárreform december 21-ről július 3-ra tette át az ünnepét. A magyar néphagyomány viszont a régi dátumhoz kötődik: a Magyar Katolikus Lexikon szerint Tamás napja a Gergely-féle naptárreform óta az év legrövidebb napjára esik, a Luca-napi hiedelmek egy része Tamás napjára is átterjedt, Szőregen a napnak „Disznóölő Tamás” volt a régi neve, és Göcsejben is ekkor vágtak disznót. A naptárban ezért egy Tamás mellett ma két dátum is szerepelhet, egy régebbi és egy újabb egyházi.
Gábor arkangyal ünnepe a lexikon szerint március 24., Gyümölcsoltó Boldogasszony előestéje, amely a magyar népi kalendáriumban a káposzta vetőnapja volt. 1969 óta az egyház szeptember 29-én, Szent Mihállyal és Szent Rafaellel együtt ünnepli.
Felekezet és táj
A harmadik ok a felekezeti hagyomány. A Magyar Néprajzi Lexikon „névnapozás” szócikke szerint a katolikusok és a reformátusok ugyanazt a névnapot más-más napon tartják, és ugyanezek az eltérések táji különbségként is jelentkeznek. A lexikon négy nevet hoz példának; ezeket a magyar névnaptár eredetéről szóló cikkünk táblázatban is közli. A felekezeti eltérés tehát nem hiba vagy elírás a naptárban, hanem két párhuzamos hagyomány.
Nevek szent nélkül
Az utónévjegyzéken sok olyan név szerepel, amelyhez nem tartozik szent: régi magyar nevek, irodalmi eredetű nevek, újabb jövevénynevek. Ezek is kapnak napot a naptárban, de más úton. Ladó János 1971-ben megjelent, 1998-ban Bíró Ágnessel átdolgozott Magyar utónévkönyve minden névhez naptári sorrendben közli a névnapokat. Ahol a szerkesztők nem találtak forrást, ott a könyv leírása szerint „hagyományos naptárszerkesztő módszerrel” jártak el, például a virágneveknek augusztus 1-jét, egy külön virágnapot adták.
Az ilyen dátum szerkesztői döntés eredménye. Ettől ugyanúgy használható, de nem ugyanolyan eredetű, mint egy vértanú halálának vagy egy szent ereklyéi felemelésének évszázados napja.
Melyiket szokás ünnepelni?
A kérdésre a források nem egy dátummal, hanem egy elvvel felelnek. A Magyar Katolikus Lexikon szerint az egyén védőszentje a kereszteléskor vagy bérmáláskor választott, illetve a szerzetbe lépéskor kapott szent. Az egyházi hagyomány szerint tehát annak a szentnek a napja az ünneplőé, akiről a nevét kapta, és ez családonként más lehet: egy István például kaphatta a nevét a király, de a karácsonyi vértanú tiszteletére is.
A paraszti gyakorlat ennél egyszerűbb volt. A Néprajzi Lexikon szerint a családtagok névnapja szűk családi ünnep volt, a gazda és a gazdasszony névnapját viszont a rokonok, komák, szomszédok, sőt a falu gyermekei is megünnepelték, meghívás nélkül, „mert a névnapozás megtisztelés”. A lexikon szerint a jelentősebb köszöntő szokások az őszi és téli névnapokhoz fűződtek, Vendeltől és Dömötörtől Mártonon, Andráson, Miklóson át Istvánig, Jánosig és Tamásig, és a karácsonyi Szent István- és Szent János-napnak külön ünneplő szokásai alakultak ki. A lexikon megjegyzi, hogy e napok legtöbbje egyben naptári ünnep is.
Hogy honnan tudta valaki, melyik napon van a neve, arra is van régi válasz. A Néprajzi Lexikon szerint a csízió eredetileg 24 verssorból álló öröknaptár volt, amely két soronként egy hónap ünnepeit, a fontosabb névnapokat jelezte, az első magyar csízió pedig a 15. századi Peer-kódexben maradt fenn. A „csízió” szót a parasztság még a 20. század közepén is a naptár neveként használta.
Ezt úgy szokás olvasni, hogy a több névnap közül nincs egyetlen hivatalos. Van egy egyházi szempont, a névadó szent napja, és van egy közösségi, amelyik napot a család és a környezet ünnepként tartja számon. Ahol a kettő eltér, ott a választás a viselőé és a családjáé.
Hová tovább a névnapok témájában
Hogy ki dönt az adható nevekről, és miért nem jogszabály a névnaptár, azt a magyar névnaptár eredetéről szóló cikk írja le. A névnap és a születésnap viszonyáról a névnap vagy születésnap kérdését vizsgáló írásunk szól, a december 21-i Tamás-nap tágabb környezetét pedig a Luca napjától karácsonyig tartó időszakról szóló összefoglaló mutatja be.
