Az októberi népi kalendárium két munka köré rendeződik: a szüret és a pásztorok őszi elszámolása köré. A szüret kezdetét a 18–19. században nem a naptári dátum, hanem egy-egy jeles nap jelölte ki, és tájanként másik szent napja volt a kezdőnap. A pásztorok ünnepe Vendel és Dömötör napja volt, és sokfelé Dömötörkor számoltak el a gazdákkal. Ez a cikk a hagyomány regiszterében marad. Amit a néprajzi gyűjtés rögzített, azt helyhez kötve adjuk vissza, az időjárási regulákat pedig regulaként, nem előrejelzésként. Fő forrásunk a Magyar Néprajz VII. kötetének októberi fejezete, a szentek adatai a Magyar Katolikus Lexikonból származnak.
Szüret: melyik vidéken melyik jeles nap volt a kezdet
A Magyar Néprajz szerint a szüret időpontja a 18–19. században Szent Mihálytól (szeptember 29.) Simon-Júdás napjáig (október 28.) terjedő időszakban valamelyik jeles naphoz kötődött:
| Jeles nap |
Ahol ez volt a szüret kezdete |
| Szent Mihály, szeptember 29. |
Az Alföld több vidéke |
| Ferenc, október 4. |
Vásárosmiske |
| Teréz, október 15. |
A Dunántúl nagy része és Erdély; Eger, a Balaton vidéke, Baranya |
| Orsolya, október 21. |
A Balaton és Kőszeg vidéke, a Somló vidéke |
| Simon-Júdás, október 28. |
Tokaj-Hegyalja |
A néprajzi forrás a tájankénti eltérést rögzíti, de nem magyarázza. A gyűjtés szerint a régebbi századokban a szüret idejére a törvénykezést is szüneteltették, a szüreti felvonulásokat pedig a századfordulón, az aratásiakhoz hasonlóan, miniszteri rendelettel egységesítették.
Ferenc és Teréz: vetés, szüret, dologtiltás
Assisi Szent Ferenc napja, október 4. körül a Magyar Néprajz szerint Göcsejben az úgynevezett ferenchetet tartották a vetésre legalkalmasabb hétnek, a Mura vidéki és szlavóniai földművesek pedig búzahétnek nevezték. Vásárosmiskén ez volt a szüret kezdete, előtte kanászostorral durrogtattak a hegyen, a rossz szellemek elűzésére.
Október 15. Avilai Szent Teréz ünnepe. A Magyar Katolikus Lexikon szerint a spanyol karmelita apáca 1515-ben született és 1582-ben halt meg, a sarutlan karmelita rend női ágának alapítója és egyháztanító. A magyar hagyományban Teréz napja sokfelé szüretkezdő nap volt, Egerben a szüretet egyenesen Teréz-szedésnek nevezték. A Bánátban és a Bácskában viszont asszonyi dologtiltó napként tartották számon: a néprajzi adat szerint ezen a napon nem mostak és nem sütöttek kenyeret.
Október 16. Szent Gál napja. A Magyar Katolikus Lexikon szerint az ír származású szerzetes, Szent Kolumbán tanítványa a 7. század elején a Bodeni-tó mellett térített, remeteségéből nőtt ki később a St. Gallen-i apátság. Tisztelete a bencések révén már az Árpád-korban meggyökerezett, ezt őrzi a bakonyi Szentgál falu neve. A Magyar Néprajz októberi fejezete Gál napjához nem rögzít külön népszokást.
Vendel, a pásztorok szentje (október 20.)
A Magyar Katolikus Lexikon szerint Szent Vendel a 6. században élt remete, legendája szerint ír királyfi, aki lemondott rangjáról, Trier környékén telepedett le, és pásztorkodással tartotta el magát. Tiszteletének virágkorában, 1500 körül és a 18. században pásztorruhában ábrázolták, térdnadrágban, rövid köpenyben, széles kalappal, tarisznyával és bottal, lábánál báránnyal, juhászkutyával vagy más háziállattal. A lexikon felveti, hogy magyarországi kultusza talán a nyugati juhfajták meghonosításával is összefügg, amelyekkel eleinte bevándorolt pásztorok is érkeztek. Kőszeg katolikus polgársága 1746-ban, egy jószágvész idején olyan fogadalmi képet ajánlott fel, amelyen Vendel is szerepel, Padányi Bíró Márton veszprémi püspök pedig Nyirád határában kápolnát emelt Vendel tiszteletére, és 1755. október 20-án egyházmegyei körmenetet vezetett oda a nagy marhavész elmúlásáért.
A Magyar Néprajz szerint Vendelt elsősorban a Dunántúlon és a Jászságban tisztelték. Szobrokat állítottak neki, és ha állatvész ütött ki, azt mondták, hogy „Vendel viszi az állatokat”. A napján nem fogták be a jószágot, és vásárra sem hajtották. A Tápió vidékén az állattartó és juhtartó gazdák ünnepe volt; Nagykátán a hagyomány úgy tartotta: „Vendelke a juhászok pártfogója, őrzi a határt.” Ott a szobrát a falu szélén vagy a legelők közelében állították fel. A Csallóközben dudaszó mellett mulattak ezen a napon.
Orsolya napja (október 21.): szüret és téljelző
A Magyar Katolikus Lexikon szerint Szent Orsolya kölni vértanú, legendája szerint breton királylány, akivel együtt tizenegyezer szűz halt vértanúhalált. A lexikon hozzáteszi, hogy a korai források a társnők számáról nem tudnak, a 8. században tizenegyet említenek, és a tizenegyezer valószínűleg egy latin rövidítés félreolvasásából született: a „XI M” (undecim martyres, tizenegy vértanú) alakot olvasták undecim millének, tizenegyezernek.
A magyar hagyományban Orsolya napja a Somló vidékén a szüret kezdete volt, Szlavóniában ilyenkor takarították be a káposztát. A nap időjárásához regula is fűződött. A Magyar Néprajz szerint a hajdúböszörményi pásztorok úgy tartották, hogy ha Orsolya-napkor szép az idő, az karácsonyig meg is marad, és általánosabban úgy, hogy amilyen idő van ilyenkor, olyan lesz a tél. Ez hagyományos regula, nem meteorológiai előrejelzés.
Dömötör napja (október 26.): a juhászújév
A Magyar Katolikus Lexikon szerint Szent Dömötör, görögösen Demetriosz, a 4. század elején Thesszalonikiben halt vértanúhalált, és kultusza kezdetben főleg a keleti egyházban, a balkáni állattartó népek körében terjedt el. A lexikon a szegedi Dömötör-templomot tartja a magyar Dömötör-hagyomány legrégibb helyének.
A Magyar Néprajz szerint az ország keleti felében Dömötör volt a pásztorok patrónusa, napját juhászújévnek is nevezték, mert sokfelé ekkor számoltak el a juhászok a gazdáikkal, és ekkor hosszabbították meg vagy mondták fel a szolgálatukat. Szegeden különösen nagy ünnep volt, hiszen a belvárosi templom védőszentjét is ünnepelték: a juhászok a plébánia udvarán birkapaprikást főztek, a juhásznék rétest és bélest tálaltak. Az elszámolást lezáró mulatságnak sok neve volt: juhászbál, juhásztor, juhtor, dömötörözés, és mivel gyakran az egész hét ráment, dömötörhétnek is mondták.
A néprajzi gyűjtés két szólást is rögzített. A „Neki minden nap Dömötör napja vagyon” bizonytalan sorsú, de részeg emberre is mondható. A nádudvari „Dömötör juhászt táncoltat” egyszerre utal a mulatságra és arra a juhászra, akit az elszámoláskor kiderülő hiány miatt „megtáncoltatnak”. A Dömötör-napi hideg szelet a hagyomány a kemény tél előjelének tartotta.
A forrás azt is rögzíti, hogy a Vendel- és Dömötör-napi ünnepek a 20. század elejétől veszítettek jelentőségükből, és ezzel Szent Mihály napjának szerepe nőtt meg.
Simon-Júdás (október 28.): a hegyaljai szüret és az első hideg
Simon és Júdás Tádé apostolok közös ünnepe október 28. A Magyar Katolikus Lexikon szerint Simon attribútuma a fűrész, mert legendájának egyik változata szerint ez volt vértanúságának eszköze, ezért különösen a favágók tisztelték védőszentjükként.
Tokaj-Hegyalján ekkor kezdték a szüretet, amit a Magyar Néprajz által idézett regula is megőrzött: „Rég felírta Noé Tokaj hegyormára, / Hegyaljai kapás várj Simon Judára.” Baranya falvaiban a napot a hideggel kötötték össze: „Eljön a Simon, Júdás, / Dideregve fázik a gulyás.” A szegedi változat így szól: „Mögérkezett Simon Júdás, / Jaj mán néköd pőregatyás.” Horgoson és Zentán ez volt a juhászok elszámoltatásának napja.
Kukoricafosztás: az őszi társasmunka
A jeles napok mellett a hónap estéit a kukoricafosztás töltötte ki. A Magyar Néprajz szerint a nyelvterületen sokféle neve volt: tengerihántó, keleten máléfejtő, a székelyeknél bontó. A Bácskában zöld gally a kapun jelezte, hogy abban a házban fosztás lesz. A munka közben énekeltek, táncoltak, a háziak főtt kukoricával, szilvával, borral kínálták a segítőket, a legények pedig üszkös kukoricával kenték össze tréfából a lányokat.
Hová tovább a naptárban
Azt, hogy egy naptári nap hány rétegből áll össze – egyházi ünnep, névnap, népszokás, időjárási regula –, a jeles napokról szóló bevezető bontja ki. Egy szeptemberi jeles nap teljes hagyományát a Kisasszony napjáról szóló cikk mutatja be, a téli ünnepkör első napjait pedig a Luca napjától karácsonyig tartó időszakról szóló összefoglaló. A hónap névnapjainak eredetéről a magyar névnaptár történetéről szóló cikk ír.
