Az István névben nincs p, az Andrásban nincs b, a magyar fül mégis természetesnek hallja, hogy az István Pista, az András Bandi. A két becenév ugyanazzal a mozdulattal keletkezett: a nyelv játékból összeikerítette a nevet egy kitalált párjával, Ista-Pista, Andi-Bandi, aztán a pár második fele önállósult, és az első elmaradt. A magyar névkutatás ezt ikerítésből való kiválásnak nevezi, és többnyire sajátosan magyar jelenségnek tartja.
Ez a cikk a névtan regiszterében marad. Forrásai a Névtani Értesítő két tanulmánya: Szikszainé Nagy Irma 1999-es áttekintése az ikerítő becézés magyar szakirodalmáról, valamint B. Gergely Piroska 2004-es feldolgozása az István név kalotaszegi becézőiről. Hogy ma melyik becenév anyakönyvezhető utónévként, azt a hivatalos utónévjegyzékekből néztük meg 2026. november 12-én. Időszerű is: november 30-án András, december 26-án István napja van.
A becézés módjai
Szikszainé Nagy Irma összefoglalója szerint Szabó T. Attila nyolc módot különített el, ahogyan a magyar becenevek alakulnak: tőrövidítés, tőcsonkítás, a kettő együtt, ikerítés, ikerítésből való kiválás, képzés, hangcsoport-ikerítés és összetétel. A hétköznapi becenevek többsége a két legegyszerűbb lépés összjátéka: a nevet megrövidítik, és becéző képzőt tesznek rá. Erzsébetből így lesz Erzsi, Katalinból Kati, Istvánból Pisti vagy Pistike; Kalotaszegen viszont Pistika járta, Pistike egyáltalán nem.
A képzők közül az -i ma a legtermékenyebb, pedig nem nagyon régi. Benkő Loránd a Magyar Nyelvőrben azt írta, hogy az -i kicsinyítő képző csak a 16. század óta jelentkezik személynevekben. A becéző alakok ráadásul halmozhatók: Kalotaszegen a Pistuból Pistuka, a Pityuból Pityuka lett, és B. Gergely Piroska szerint a továbbképzett alakokat ott szinte kizárólag gyerekekre használták.
Andi-Bandi és Ista-Pista: az ikerítés
A Bandi és a Pista nem képzéssel készült. Szikszainé Nagy Irma összefoglalója szerint Ponori Thewrewk Emil a gyermeki beszédben gyakori ikerítésből magyarázta őket, abból a játékból, amely a szita-bita vagy az erdőbe-berdőbe típusú párokat is létrehozza. Az ő levezetése: András > Andi > Andi-Bandi, és végül a játékosan keletkezett második tag önálló névvé vált: Bandi. Melich János a becézés egyik fajtájaként tartotta számon az ikerítést a rövidülés és a képzés mellett, és ugyanígy írta le a Pista keletkezését: Ista-Pista > Pista. Kúnos Ignác az ista-pistáz formát említi, amelyből elkülönült a Pista becenév. Tolnai Vilmos ugyanilyen alakulatnak tartotta az Anna-Panna párból kivált Panna nevet, és ezekre az „ikernevekből kivált becézők” szakkifejezést alkotta.
A betoldott hang nem véletlen. A kutatók egyetértenek abban, hogy a névikerítés a közszavak ikerítésének szabályait követi. A magánhangzóval kezdődő név elé b vagy p kerül: Ági-Bági, Andi-Bandi. A mássalhangzóval kezdődő név első hangja b-re vagy p-re cserélődik: Rácz Endre adatai között szerepel a Lackó-Packó és a Feri-Beri. Hajdú Mihály 1974-es monográfiája, a Magyar becézőnevek (1770–1970) szerint az ikerített alakokat szinte csak a gyermeknyelvben használták, gúnyolódó és játékos szólítóként. Kelemen József arra figyelmeztetett, hogy kettős hangulatúak: kedveskedők és csúfolódók egyszerre. Ezért találkozni velük leginkább névcsúfoló gyerekversekben.
A kiválás néha több lépésben zajlott. Horger Antal az Erzsébet ö-ző változatából, az Örzsébetből vezette le a Böske nevet: Örzsébet > Öske > Öske-Böske > Böske. Csefkó Gyula az Erzsébet egy még távolabbi becézőjét, a Csörét többszörös ikerítés és kiválás eredményének tartotta. Az Erzsébet névről és névnapjáról az Erzsébet-napi cikkünk ír bővebben.
Mióta mondjuk, hogy Bandi
A kormeghatározásban a kutatók nem értenek egyet. Benkő Loránd szerint „a Bandi név aránylag fiatal, két-három évszázadosnál nem idősebb”, mert a 17. század előtt ikerítéssel nem keletkeztek becenevek, és az előzménye, az Andi is csak egy-két évszázaddal régebbi. Szabó T. Attila úgy vélte, hogy az ikerítés legkésőbb a 16. század második felében megjelent, mert az ikerítésből kivált becézők már a 17. század elején előfordulnak. Rácz Endre és Mészöly Gedeon ennél régebbinek tartotta a jelenséget. Rácz egy 14. századi úrnő oklevelekben szereplő névváltozataiban, a Baga, Bagi és Bagó alakokban a Magdalena vagy a Margareta ikerítéses becézőjét sejtette.
Abban viszont Szikszainé összefoglalója szerint a legtöbb kutató egyetért, hogy az ikerítő becézés, és különösen az ikerítésből való kiválás, tisztán magyar alkotás: a magyarra hatott nyelvek egyikében sem mutatható ki. Akad azonban, aki szerint nem kizárólag magyar sajátosság, Ördög Ferenc például ebben Rácz Endrével értett egyet. Horger Antal azt is megjegyezte, hogy a régi nyelvemlékekben azért hiányozhatnak az ilyen nevek, mert játékos hangjuk nem illett a hivatalos szövegekbe.
Egy név, tucatnyi becéző: az István Kalotaszegen
Hogy egy gyakori név körül mennyi becéző alak él egyszerre, azt B. Gergely Piroska kalotaszegi gyűjtése mutatja meg. A tájegység 34 településén az 1960-as évek második felében gyűjtött névanyagban az István az egyik legnépszerűbb név volt, a helyi szokás szerint a két első fiúgyermeket a János vagy az István névre kellett keresztelni. Teljes alakjában mégis ritkán hangzott el: viselőinek alig kilenc és fél százalékát szólították Istvánnak.
A legáltalánosabb becéző a Pista volt, a települések háromnegyedében ez vezetett. Mellette a Pisti, a Pityu, a Pistika, a Pistu, a Pistuka és a Kispista élt. A Pityu újabban terjedt, és főleg gyerekekre használták: a szerző Hajdú Mihályra hivatkozva azt írja, hogy a név belsejében megjelenő lágyabb hang, a ty játékossá, családiassá teszi a becenevet. A régi Istók alakot Kalotaszegen már nem ismerték, egyetlen legényt szólítottak így a társai, tréfából. A tanulmány a becenevek hangulatát is rögzíti: egy és ugyanaz a forma lehet közömbös szólítónév az időseknél, és kedveskedő becéző a gyerekeknél.
Becenévből utónév
Egy becenév olykor hivatalos névvé válik. A női neveknél ez gyakori: a 10/2025. (IX. 3.) KIM rendelet mellékletében, a magyar utónévjegyzék női részében, a Nemzeti Jogszabálytár 2026. november 12-én elérhető szövege szerint ott van a Kati, a Kata, a Katica, az Erzsi, a Böske, a Zsuzsi, a Panna, a Panka, a Mari, a Juli, a Rozi, az Ica, a Kató és a Sári is.
A férfinevek másként állnak. A HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont 2025. július 31-i keltezésű férfi utónévlistájában nem szerepel a Bandi, a Pista, a Laci, a Feri, a Gyuri, a Jancsi, a Jani és a Józsi. Néhány régi becéző alak viszont önálló férfinévként benne van, például a Jankó, a Palkó, a Miska és a Bence. Ez utóbbi a magyar Wikipédia Bence-szócikke szerint maga is ikerítéssel jött létre: a latin Vincentius magyar Vincenc alakjából ikerítéssel lett Bencenc, majd Bence. A szócikk szerint a 18. században még a Benedek becéző alakjának tekintették, innen ered a bencés rend neve is.
A magyar utónévjegyzéket 2025 óta miniszteri rendelet tartalmazza, és a rendelet módosulhat. Ez a cikk ezért csak a fenti napon elérhető listák állapotát rögzíti, anyakönyvezési kérdésben nem ad útmutatást.
Tovább a nevek naptárában
Hogy a leggyakoribb magyar utónevek ma hány viselőt számlálnak, és melyik napon van a névnapjuk, azt a leggyakoribb utónevekről szóló cikkünk táblázatba szedi. Hogy egy névnek miért van több névnapja, és melyiket szokás ünnepelni, arról ez az áttekintés szól, a magyar névnaptár eredetéről pedig a névnapok történetét bemutató cikk ír.