Ez az oldal sorra veszi november jeles napjait. Két forrásra épül: a Magyar Néprajz VII. kötetének novemberi fejezetére, amely helyhez kötött gyűjtési adatokat közöl, és a Magyar Katolikus Lexikon szócikkeire, amelyek az egyházi hátteret adják. A szokásokat és hiedelmeket gyűjtött hagyományként adjuk vissza, a gyűjtés helyével. Az időjárási regulák és a jóslások a hagyomány részei, nem előrejelzések. Ahol a forrás maga értelmez, azt értelmezésként jelöljük.
A hónap jeles napjai 2026-ban
| Dátum |
Nap |
Jeles nap |
| november 1. |
vasárnap |
Mindenszentek |
| november 2. |
hétfő |
halottak napja |
| november 5. |
csütörtök |
Imre napja |
| november 11. |
szerda |
Márton napja |
| november 19. |
csütörtök |
Erzsébet napja |
| november 22. |
vasárnap |
Cecília napja |
| november 25. |
szerda |
Katalin napja |
| november 29. |
vasárnap |
ádvent első vasárnapja |
| november 30. |
hétfő |
András napja |
Az ádvent első vasárnapja a lexikon szerint a karácsony előtti negyedik vasárnap. 2026-ban karácsony péntekre esik, így az ádvent november 29-én kezdődik, egy nappal András napja előtt.
Mindenszentek és halottak napja
A hónap első két napjáról, a hazajáró halottak hiedelméről, a temetőkapuban kiosztott kalácsról és a sírok gyertyagyújtási szokásának koráról külön cikkünk szól.
Imre napja (november 5.)
A lexikon szerint Szent Imre herceg, I. István király fia 1031-ben halt meg, és apjával együtt 1083-ban avatták szentté. Emléknapja november 5., és a lexikon a magyar ifjúság védőszentjeként tartja számon.
A népi kalendáriumban Imre napja inkább időpont, mint ünnep. A Magyar Néprajz szerint a fonás kezdete sokfelé egy jeles naphoz kötődött: Galgamácsán Szent Mihály napjához, Nógrádsipeken az Imre-napi búcsú utánra. A fonó a gyűjtés szerint az őszi behordástól többnyire farsang végéig tartott, és a női társasmunka legfontosabb alkalma volt. Itt mesélték a meséket, énekelték a balladákat, itt udvaroltak a legények, és a közös jóslásoknak is ez volt a fő színtere.
Márton napja (november 11.)
A lexikon szerint Tours-i Szent Márton 316 vagy 317 körül Savariában, a mai Szombathelyen született, 371-ben Tours püspöke lett, és 397. november 8-án halt meg. Ünnepe a 6. század óta november 11., a temetése napja. A legenda szerint alázatból a ludak óljába bújt, hogy elkerülje a püspökké választást, de a ludak gágogása elárulta.
A Márton-napi lúdnak a lexikon két magyarázatát is közli. Az egyik szerint ez egy régi római évszakzáró lakoma továbbélése, amelyen lúd került az asztalra. A másik szerint a rómaiak a Capitolium ludait Mars madarainak (avis Martis) nevezték, és ebből könnyen lett avis Martini, Márton madara. A ludak óljáról szóló legendát a lexikon utólagos, legendás magyarázatnak tartja. Ez a lexikon értelmezése.
A szokás egyházi háttere az ádventhez is kapcsolódik. A lexikon ádvent szócikke szerint az ádvent az 5. században hathetes volt, Szent Márton napjától december 24-ig tartott, és a gallikán liturgia területén november 11-től böjtöltek. A szócikk itt maga utal a Márton-napi lúdra. Ezt úgy szokás olvasni, hogy a Márton-napi lakoma a böjt előtti utolsó nagy étkezés volt.
A Magyar Néprajz szerint Márton napján országszerte lakomákat rendeztek, „hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak”. A mondás szerint: „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.” A lexikon ugyanezt Écs falu regulájaként idézi. A lúd csontjából az időjárásra jósoltak: ha fehér és hosszú, havas tél, ha barna és rövid, sáros tél jön. Ismert regulák:
- „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.”
- „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”
- „A bornak szent Márton a bírája”, vagyis ekkorra iható az újbor. A Magyar Néprajz szerint a mondásnak más jelentése is van: az őszi időjárás dönti el, milyen lesz a bor.
Márton napja a pásztorok ünnepe is volt. A gyűjtés szerint a pásztorok vesszőt vittek a gazdáknak, a Szent Márton vesszejét, köszöntőt mondtak, és ajándékot, pénzt vagy élelmet kaptak érte. A vessző többágú volt, és úgy tartották, ahány ága van, annyi malacot ellik a disznó. Tavasszal ezzel hajtották ki először az állatokat. A Vas megyei Gyöngyösfalun a kanász így kopogtatott be: „Jó estét kívánok! Elhoztuk Szent Márton püspök vesszeit.” Baranyában és a Mura vidékén úgy tartották, hogy Márton napján nem szabad mosni és teregetni, mert elpusztulna a jószág. Néhol a nap cselédfogadó, vásár- és legeltetési határnap volt.
Erzsébet napja (november 19.)
Árpád-házi Szent Erzsébet napját a lexikon szerint a régi magyar egyház pirosbetűs ünnepként ülte meg. 1754-ben Mária Terézia kérésére a pápa megengedte, hogy misehallgatás után dolgozni lehessen, és a nap hamarosan köznappá vált. A lexikon szerint Erzsébet népi kultuszáról keveset tudunk. A név évszázadok óta a legkedveltebb magyar női nevek közé tartozik, ezért a nap a Magyar Néprajz szerint az egyik legkedveltebb névünnep.
A népi kalendáriumban a lexikon szerint Erzsébet napja a tél, illetve a karácsony „rámutatónapja”: az időjárásából a későbbire következtettek. Ha ezen a napon havazott, a Magyar Néprajz szerint azt mondták: „Erzsébet megrázta a pendelyét.” Debrecenben így mondták: „Erzsébet, Katalin havat szokott adni, / A bitang marhákat jászolhoz kötözni.”
Cecília napja (november 22.)
Szent Cecília ünnepe a lexikon szerint november 22. Alakja a magyar néphagyományban a holdfoltokra adott magyarázatokban él tovább: a holdban Szent Dávid hegedül, Cicelle pedig táncol. A lexikon szerint ez a képzet a magyar nyelvterület középső részén volt ismert, a Mátyusföldtől és a Csallóköztől Hont, Nógrád, Heves, Pest, Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megyén át Torontálig. Cecília és Dávid a lexikon értelmezése szerint mint az égi zene, a musica coelestis képviselői kerültek össze.
A hónap teliholdja 2026-ban az USNO adatai szerint november 24-én, 15 óra 53 perckor áll be, két nappal Cecília napja után. A novemberi holdfázisokat a 2026 őszi holdfázistábla közli.
Katalin napja (november 25.)
Alexandriai Szent Katalin a lexikon szerint 305-ben halt vértanúhalált, és a tizennégy segítőszent egyike. A lexikon azt is írja, hogy a házasságra készülő fiatal lányok a segítségét kérték, hogy jó vőlegényre találjanak.
A Magyar Néprajz szerint Katalin napjához férjjósló hiedelmek kapcsolódtak. Gyümölcságat tettek vízbe, és ha karácsonyra kizöldült, a lány közeli férjhezmenetelét jelezte. Ez az ág a katalinág. A gyűjtés szerint ugyanakkor a jóslások fő ideje a lányok számára András napja volt, Katalinkor inkább a legények tudakozódtak: lopott leányinget tettek a párnájuk alá, hogy megálmodják a feleségüket. Sárosfán és Csantavéren a fiúk Katalinkor böjtöltek, ugyanezért.
Katalin napja a Magyar Néprajz szerint női dologtiltó nap volt. A Szerémségben nem sütöttek kenyeret, nem volt szabad szántani és kocsiba fogni, a malmok is leálltak. Az ismert regula: „Ha Katalin kopog, akkor karácsony locsog, viszont, ha Katalin locsog, akkor a karácsony kopog.” Katalin napjával befejeződtek az őszi bálok és lakodalmak, és a gyűjtés szerint a fonóban is Katalinig énekeltek, táncoltak, ádventtől karácsonyig csendesebb időszak következett.
András napja (november 30.)
Szent András apostol a lexikon szerint Simon Péter testvére volt, és Patraszban X alakú keresztre feszítve halt vértanúhalált; innen az andráskereszt neve. A lexikon szerint Magyarországon kezdettől ünnepelték, a 18. század végéig parancsolt ünnep volt. A népi kalendáriumban téli évnegyedkezdő nap és az ádvent kezdete. A lexikon szerint András napja nem annyira vallásos tisztelete, mint inkább „házasságszerző jellege” révén játszott komoly szerepet: az év folyamán ehhez a naphoz kapcsolódik a legtöbb férjjósló és szerelemvarázsló rítus, az andrásolás.
A Magyar Néprajz a legjelentősebb házasságjósló napnak nevezi, és a praktikák többségét a lányok egyedül, titokban végezték. Böjtöltek, és férfiruhát tettek a párnájuk alá. A hajdúszoboszlói mondás szerint: „Aki böjtöl András napján, / Vőlegényt lát iccakáján.” A csallóközi Medvén lefekvéskor ezt mondták: „Ágyláb, léplek, / Szent András kérlek, / mondd meg, hogy ki lesz férjem!” A gyűjtés más formákat is felsorol: megrázták a zsúpfedeles ház ereszét, és a kötényükbe hulló magból jósoltak; megrugdosták az ólat, és a disznó röffenéseit számolták; a trágyadombra állva figyelték, honnan hallatszik kutyaugatás. A fonóban közösen jósoltak, ólomöntéssel és gombócfőzéssel: a gombócokba férfineveket rejtettek, és amelyik elsőnek jött fel a víz tetejére, az a név lett a jóslat.
A moldvai és gyimesi magyarok a Magyar Néprajz szerint ezen a napon fokhagymával kenték be az ajtókat a farkasok ellen, és összekötötték az ollót, hogy a farkasok ne vigyék el a juhokat.
A gazdasági életben a lexikon szerint András a „disznóölő András”, mert ekkor szokás volt elkezdeni a disznóvágást. A Magyar Néprajz szerint a disznótorok András napjától, a hideg idő beálltától kezdődtek, és a vacsora alatt kántálók jártak a házak előtt, hurkát, kolbászt kérve versikéikkel.
Tovább a népi kalendáriumban
Az őszi jeles napok előző szakaszát, a szüretet és a pásztorok októberi ünnepeit az október jeles napjairól szóló összefoglaló mutatja be. A téli ünnepkör, amelyet András napja nyit meg, a Luca napjától karácsonyig tartó időszak cikkében folytatódik. Hogy hogyan rakódik egymásra egy naptári napon az egyházi, a polgári és a népi réteg, arról a jeles napokról szóló cikk ír.
