Október 26. Szent Dömötör, görögösen Demetriosz ünnepe, és a magyar néphagyományban a pásztorév egyik sarokpontja. A Magyar Néprajzi Lexikon szerint ezen a napon szorultak be a juhok a legelőről, a 16. századtól ez volt a pásztorok és a mezőgazdasági cselédek szegődtetési napja, a juhászok pedig ekkor számoltak el a gazdáikkal. A lexikon szerint a napot juhászújévnek is mondták. Ez a cikk a hagyomány regiszterében marad: amit a néprajzi és egyháztörténeti források rögzítettek, azt helyhez és korhoz kötve adjuk vissza. A hónap többi jeles napjával együtt Dömötör röviden az október jeles napjairól szóló összefoglalóban is szerepel, itt a pásztorév rendjét, a számadást és a nap keleti eredetét bontjuk ki.
Egy keleti katonaszent a Kárpát-medencében
A Magyar Katolikus Lexikon szerint Demetriosz római katonatiszt volt, aki Thesszalonikában halt vértanúhalált, a hagyomány szerint 306-ban; más források a szerémségi Sirmiumot nevezik meg vértanúsága helyéül. Kultusza előbb a keleti egyházban és a balkáni állattartó népek körében terjedt el, a görögök és a balkáni szlávok között Myrai Szent Miklóséval vetekedett, és a 6. század végétől, az avar és szláv betörések idején kezdték katonaként ábrázolni. A Néprajzi Lexikon szerint a keleti egyház a harcosok és a pásztorok védőszentjének tekintette.
Magyarországon a Néprajzi Lexikon a 11. századtól követi nyomon a tiszteletét. A Dukasz-féle korona egyik zománcképén katonaruhás Demeter látható, Szávaszentdemeteren 1057-ben még állt a Demeter-székesegyház, a szegedi Demeter-templom a 12. században épült, és 1474-ben Mátyás király is részt vett Szegeden a Dömötör-napi ünnepségen. A Hortobágyon, az egykori Hort faluban a 14. század elejéig állt egy Demeterről elnevezett templom. A Katolikus Lexikon szerint az elenyészett szávaszentdemeteri bazilita kolostor volt a hazai Dömötör-kultusz Árpád-kori fő forrása, a szegedi egyház pedig „a Dömötör-hagyomány legrégibb magyar tűzhelye”. A lexikon azt is rögzíti, hogy a keresztnevet évszázadokon át főleg a szegedi és a székely katolikusok kedvelték, és ebből a névből lett a Dömötör, Demeter, Döme, Deme és Demse családnév.
A Katolikus Lexikon „védőszent” szócikke szerint Magyarország patrónája a Boldogságos Szűz és Szent István király, „mellettük Szt György, Szt Dömötör, Szt József”. A lexikon a keleti palócok hagyományából azt is rögzíti, hogy Dömötört úgy tartották számon, mint aki maga is juhász volt.
Szent Györgytől Dömötörig: a pásztorév két határnapja
A külterjes állattartásban a legelőn töltött idő két jeles nap közé esett. A Néprajzi Lexikon „kiverés” szócikke szerint az Alföldön a tavaszi kihajtás Szent György napjához, április 24-éhez kapcsolódott, és már a középkorban is Szent György havában történt. A „beszorulás” szócikk az őszi hazaterelést írja le: a jószágot elvileg csak akkor hajtották vissza a falu alá vagy a telelőre, amikor „a havat hazahozta a hátán”, de ennek is megvoltak a határnapjai. A szarvasmarhák Erzsébet (november 19.), Katalin (november 25.), helyenként Márton (november 11.), újabban Mihály napján (szeptember 29.) szorultak be, a juhok Demeter napján, október 26-án.
A lexikon szerint a beszoruláshoz kapcsolódott a pásztorok szegődtetése és a bérfizetés is, és az időben egyre korábbi beszorulás a nyugati állatfajták meghonosodásával alakult ki. A Kiskunságban Dömötör napja előtt hajtották a nyájat a város alá, és a juhász ilyenkor átadta a nyáj őrzését a gazdának, mert három napig joga volt mulatni.
Dunántúlon ugyanezt a szerepet más szentek töltötték be. A Néprajzi Lexikon szerint ott Szent Vendel és Lénárd volt az állatpatrónus, a Katolikus Lexikon szerint pedig a falusi juhtartó gazdák és juhászaik körében Dömötör helyett inkább Vendel kultusza terjedt el. A másik nagy őszi pásztor- és vásárnap hagyományát a Szent Mihály napjáról szóló cikk írja le.
A számadás
A Katolikus Lexikon az 1930-as évekből még élő szokásként írja le, hogy a gazdák Dömötör napján számadoltatták meg a számadóikat, vagyis a nyájért felelős juhászokat. A lexikon szerint a juhászok e számadás után szokták „elkampósolni” azt a társukat, akiről árulás derült ki, és ehhez kapcsolja a közmondást: „Dömötör juhászt táncoltat.” A leszámolás után közös istentisztelet következett, majd a juhászok a plébánia vagy a bíró udvarán birkapaprikással és túróslepénnyel vendégelték meg az elöljáróságot és a juhosgazdákat, és táncba mentek.
A mulatság megrendezése a Néprajzi Lexikon szerint sorra járt a juhászszámadók között, és a rendező számadó a szomszédos gulyás- és csikósszámadókat, a pusztai csőszöket és a pandúrokat is meghívta. Az összejövetel a csárdában vagy a pásztorháznál zajlott, és sokszor több napig tartott. A beszorulás utáni mulatságot sok helyen juhtornak, juhbálnak, gulyásbálnak nevezték.
Szeged Dömötör-napja
Szegeden a nap egybeesett a belvárosi templom védőszentjének ünnepével, ezért ott a pásztorünnep egyben városi búcsú volt. A Néprajzi Lexikon leírása szerint a tanyai pásztorok családjukkal vonultak fel, az ünnepen a céhek képviselői és a város vezetői is részt vettek, és a mise után a juhászok bárányokat ajándékoztak a plébánosnak. A plébánia udvarán a juhászgazdák paprikáshúst főztek, a juhásznék túróslepényt, rétest és bélest tálaltak, a borról a város borbírái gondoskodtak, az ételt felszolgáló lányokat és menyecskéket pedig a juhászlegények dudaszóval kísérték a cinterem ajtajáig. A Katolikus Lexikon szerint napfelkeltekor a Dömötör-templom harangszavára indult a város és a környékbeli tanyák népe lobogókkal és Mária-képekkel a szentmisére. A Néprajzi Lexikon néhány más helyet is megnevez, ahol a juhászok védőszentjeként tisztelték Demetert: Vissen, Nádudvaron és a Barkóságban.
A hideg beállta és a török „kászon”
A Katolikus Lexikon egy erdélyi, protestáns forrást is idéz arról, hogy Dömötör napja határnapként a katonai életben is élt. Kemény János, a későbbi fejedelem 1623-ban így írt: „Nincsen már a töröknek egyéb szent Dömötör napja, hanem csak Bethlen Gábor napja. Akkor, amikor ő akarja, lészen az ő szent Dömötör napjok, kit ők kászon gyűrű-nek mondanak.” A lexikon Takáts Sándor történész magyarázatát is közli: a törökök nálunk Dömötör napján, vagyis a hideg beálltával szüntették be a harcokat.
A Néprajzi Lexikon szerint a naphoz fűződő szokások a Balkánon még sokrétűbbek. A délszlávok a farkasok elleni védekezés időpontjának tartották, a bulgáriai karakacsánok legeltetési és cselédszerzési határnapnak, az új házasok pedig kalácsot és kenyeret vittek a templomba, majd rokonaik körében mulattak. A Dömötör-napi időjárási regulákat, köztük a kemény telet jelző hideg szélről szólót, az októberi jeles napok összefoglalója gyűjti össze.
Dömötör napja 2026-ban
2026-ban október 26. hétfőre esik, az óraátállítás utáni első munkanapra; hogy az átállítás mit változtat a Nap járásához képest, azt az óraátállításról szóló cikk számolja ki. Az égi naptár egybeesést is jelez: az USNO adatai szerint a telihold október 26-án 5:12-kor következik be közép-európai idő szerint, a Hold Budapesten 6:42-kor nyugszik, a Nap 6:18-kor kel és 16:37-kor nyugszik. Ez számolt égi tény, a hagyomány nem köti a Dömötör-napot a holdfázishoz.
Hová tovább a naptárban
Azt, hogy egy naptári nap hány rétegből áll össze, egyházi ünnepből, névnapból, gazdasági határnapból és időjárási regulából, a jeles napokról szóló bevezető bontja ki. A Dömötört követő hét két nagy ünnepének, mindenszenteknek és halottak napjának hagyományát a mindenszentekről és halottak napjáról szóló cikk mutatja be.
